A jó sorozat az első képkocka alapján majdnem mindig megítélhető. Nem azért, mert a kirakatként szerződő színészt már az elején jó hosszú időre a képernyőn felejtik, és még az sem jó válasz, ha a számokban villogó költségvetés alapján kezdünk kutakodni. Hiába vannak jó díszletek, egy punkos autósüldözés, majd a kocsiból kilépő májerarcok vakernak egy laza dumát, ha az egészből árad a merevség, a túltolt trendi koncepció. A jó sorozathoz belső hang kell. Egy olyan érzés, amely áradhat egy nem túl ismert karakterből is, aki végtelenül slampos és szinte érezzük a szájából áradó alkoholszagot, a dolog akkor is működik, mert van belső hangja és magától formálódó életstílusa. A Netflixen látható Love című sorozat pontosan ilyen, egy rojtosra szaggatott indi sorozat, abból is a legjobb fajta, amely egyetlen dolgot művel, de azt profin teszi. Egyszemélyes értékelés következik:

A Netflix formabontó elképzelése egy rohadt jól összeállított üzleti modell, és maga a felismerés, hogy csak sztárokból és méregdrága sorozatokból egy csatorna nem fog hosszútávon boldogulni. Persze, a Netflix valójában nem is csatorna, és mivel nem is akar a klasszikus értelemben vett csatornaként üzemelni, így adott volt számára, hogy amíg megteheti, nyugodtan kísérletezhet. És valóban meg is teszi. A Love immár másfél éve debütált az online videótárban, és az azóta eltelt idő, valamint a sorra felbukkanó hasonló alkotások (You me her, Glow, ) mind a járatlan út sikerét igazolták, a dolog úgy működik mint a falra függesztett egyszerű szorzótábla. Az adott műfajokat szépen megférnek egymás mellett, azokból is van hosszú lélegzetű és a sitcomok által biztosított öblös lazaságú, amiért az ember hajlandó akár fél órára is leülni a képernyő vagy a laptop elé, hogy kikapcsolja napi fáradalmait. Aztán majd hétvégén vagy amikor idő van rá, jöhetnek a tömörebb és több agyi kapacitást igénylő sorozatok(Bloodline). És ez benne a zseniális.

A Love már az első öt percében többet ad az általa felkarolt témából, mint sok másik hasonló próbálkozás. Ettől még persze nem kell elájulni, mert vannak azért üresjáratok, és mivel a készítő Judd Apatow és írótársai Paul Rust, Lesley Arfin, és David King kezét érdemben nem kötötte meg a szolgáltató, így az első öt perc figyelemhasítása után a szériának már volt ideje kibontakozni. Miről van szó? A Love arról szól, ami le van írva a címében. Szeretetről. Ezt fordíthatjuk szerelemként vagy akárhogyan is, de a szeretet szó minden nyelven egyet jelent. Nálunk is, a nyugaton és Balkánon egyaránt. De a Love éppen Los Angelesben játszódik, egy elég szép környéken, de ez valahogy nem igazán türemkedik ki annyira, mert a karakterek és a cselekmény bőven elviszi a show nagy részét. Jó választásnak bizonyult , hogy a szereplőket engedték játszani. A Férfit alakító Gus egy oly alkat, akire az ember nem szívesen bízná a macskáját sem, nemhogy egy tinisztárt, aki a kor egyik legfelkapottabb sorozatában játszik. Gusnak láthatóan az az egyetlen feladata, hogy 12 éves kissé sznob hírességet felkészítse készülő vizsgájára. Eközben persze egy nővel él együtt, szinte lemásolva azt a kapcsolati ideált, ami most jellemzően témát ad a filmeseknek(de sokan elvéreznek benne). Felszínes beszélgetések, a szex is olyan tompa és csak szükségszerű, de Gus ettől a világért sem szabadulna. A nője azonban igen, így Gus a felszarvazás hamis illúziójával kénytelen távozni. Ez így talán egy tipikus háttértörténetnek hangzik, de amiről beszéltem, az a belső hang végig érződik és csak úgy szorítja az ember kezét, hogy elvezesse a történet belső szálai közé.

Hogyne lenne lány is. Mickey-nek hívják(Gillian Jacobs), és szegény úgy fekszik a nyitó jelenetében azon a szerencsétlen ágyon, mint aki egy fantom táblát tart a kezében, hogy hülye picsa vagyok, de mit nem adnék azért, hogy szeressenek. Egy lelki válságmegoldó rádióállomásnál dolgozik, amolyan mindenes, és főnöke rendszerint vele végezteti el a piszkos munkát, amit Mickey ugyan viszolyogva, de végül maradéktalanul elvégez. Ő is párkapcsolattal indul, már ha ilyet annak lehet nevezni. A dolog tiszavirág életűnek bizonyul, mármint a néző számára, hiszen Mickey hogyhogy nem egy balul elsül dugás után végül megszabadul a selejtjétől, és magához vesz egy látszólag defektes, de mégis fizetni képes lakótársat. Még szép, hogy a Férfi és a Nő egy stílushoz illő helyen és jelenetben megismerkedik egymással.

Nincs értelme a dolgot tovább boncolgatni, hogy kivel mi történik és hogy mennyire tudok belemenni úgy a történtbe, hogy ne legyen spoiler vagy elszólás a dologból. Mert a Love egyik legnagyobb erénye a spontaneitás és az a lényből fakadó természetesség, amellyel minkét karakter rendelkezik. Én szeretem ezeket az indi sorozatokat, és úgy vélem a nézők kegyeit is gyorsan megszerezte. A műsor tartó oszlopa a szeretet, és már a pilot is nagyszerűen bánik az ehhez szükséges írói és képalkotó eszközökkel. Korábban leírtam, hogy jó döntés volt a színészeket olykor szabadra ereszteni, mint képi világ, s mint párbeszédre gyakorolt hatás érdekében. Érezni lehet, hogy időnként eltűnnek a betanult szövegek, mindenki úgy játszik, ahogy a helyzet és az adott karakter megkívánja. Az egyik legkomolyabb jelenetben Mickey lefekszik a főnökével, mert azt hiszi kirúgja, ha nem viszonozza közeledését. Észbontóan hatásos az egész. És egy másik: Örömzenélés zajlik Gus lakásában, és bár nem vagyok híve az ilyen "zenéljünk a tábortűz mellett mert arra vevő a közönség"-lakásban, volt egy kellemes érzésem, hogy én is szívesen ott lennék közöttük, annyira spontán és kellemesen vibráló volt a jelenet.

A karaktereket hitelesen keltették életre, viszont már-már bántóan a valóságot és az állandó szeretetéhséget közvetítik, ami zavaró lehet azoknak, akik szerint ez a boldogság hajhászás dolog csak egy direkt marketing eszköz, és túl nagy feneket kerítenek neki. A Love-ból megismert Gus azért tud végig jó formát hozni, mert érződik benne az a belső hang, hogy nem tud más lenni aki valójában, nincsenek benne torzító személyiségjegyek. Ez még igaz akkor is, amikor két tiniboszi hármasban akar szexelni vele, és Gus az esetlenség egy olyan formáját mutatja, hogy én kajakra elhittem, van, létezik ilyen szemlélet. Mickey pedig végtelenül naiv, egy szerethető csajszi, akire a legtöbb férfi azonnal rávágná, hogy na ilyen dögöset akarok feleségként, de az elkeseredettsége olykor már annyira meglátszik rajta, hogy hatalmasat ront az akár vonzónak is mondható külsején. És ehhez nagy munka kell, hogy ezt megjelenítsék a kamerában, miközben mindennek természetesnek, és a helyzethez illőnek kell lennie. Csak annyit, bravó! 

A  felénél járok a sorozatnak, de a többi részből is láttam már eleget ahhoz, hogy lesüssem a plecsnit végszóra, mert a Love tényleg képes kitőrni a néha jelentkező állóvízből, mert melyik az a sorozat, amelyiknél nincsen ilyen, de azok általában benne is ragadnak a történet végéig. A Love viszont kimondottan szereti hogy kissé ellaposodik körülötte a sztori, hiszen egy váratlan pillanatban előtör mint egy vulkán, és a maga egyszerű de hatásos eszközeivel bemutatja, hogyan kell szeretni, igazából.

Jöhet a következő évad is:

Kacsapont rendszerünkről bővebben.

Szeretnél mindig a legfrissebb és legjobb műsorokról értesülni? Kövess minket!