PROGRAMAJÁNLÓ

Gandahar eszményi világában tökéletes és szép emberek élnek, a tudomány eljutott a lehető legmagasabb fokra, ezért a kutatásokat lezárták. Hirtelen azonban fekete robotok támadják meg a békés kommunákat, nyomozás veszi kezdetét, aminek végén régi, elfeledett titkok kerülnek elő... René Laloux felkavaró látomása a jövőről.

Az év végéhez közelítve készülnek a legtöbb összevetések. Ki volt az eddigi legjobb arc az évben, a felhasználók melyik csúcstelefonért vagy melyik játékért lepték el bódult tömegekben az online vagy offline piacokat? Óriási a harc az év végi csúcsért, és ebből a versenytémából mi sem akarunk kimaradni... Csak másképp közelítünk hozzá!

2003 termékeny, sikerekben gazdag év volt a dél-koreai filmgyártás történetében. Ebben az évben mutatták be a Tavasz, Nyár, Ősz, Tél... és Tavasz…-t és a méltán híres Oldboy-t. Mindkét film mély nyomokat hagyott a nézőkben. Nem csak a nagyszerű rendezés, és kiváló operatőri munka, hanem az erősen filozofikus hangvétel is hozzásegítette a filmeket, hogy olyan kultuszfilmekké emelje őket amelyeket akár több év után is szívesen veszünk elő.

Vendégszerzőnk Csókás Máté írása Lars Kraume új filmjéről

Mindig érdekes, ha egy külföldi forgat filmet a magyarokról vagy egy magyar témáról, mert ilyenkor szembesül igazán az emberfia azzal, hogyan is látnak minket, bennünket. Ahogy az ember önértékelésének kifejezetten jót tesz, ha időről-időre kívülről láthatja saját magát, így egy nemzetnél, pláne egy olyan hisztériára hajlomosnál, mint a miénk, tiszta haszon, ha valamit megtudhatunk önmagunkról.

Korábban már írtam a hazai sorozatgyártás lendületéről, és a trendbe most a Viasat3 is beszállt, közel 45 percesre szabott napi sorozatával. A 200 első randi ugyan nem a csatorna saját ötlete (konkrétan egy argentin telenovella, a Ciega a Citas feldolgozása), de műsoridejével valamint eredeti ötletre épülő tematikájával mégis ígéretes próbálkozásnak tekinthető. Nem beszélve arról, hogy a Viasat első ilyen jellegű kontentje, így adott volt, hogy mi is végre műsorra tűzzük, mit kapunk hétköznap este, romantikus vígjátékmasniba csomagolva.

Új szerzőnk, Molnár Jakab kritikája Nemes Jeles filmjéről, a Napszálltáról.

2015-ben izgatottan ültem be a Saul fia premierjére. A filmhez kiadott trailerek egyértelművé tették számomra, hogy ez a film valamilyen módon több és mélyebb lesz, mint egy megszokott történelmi dráma. A film döntő részében a szereplőt közeli plánokon keresztül hátulról követjük végig, ahogy küzd az életben maradásért.

Az Aranyélet 2015-ben bemutatott első évadával a magyar sorozatgyártás kapott egy új irányvonalat. És ez az új irányvonal egy olyan szintet, olyan professzionális tartalomgyártást követelt a hazai (és immár nemzetközi) drámasorozat kedvelői részéről, amit a 2016-os, második évad további értékadással tudott megnövelni. Nem kis teljesítmény tessék nekem nyugodtan elhinni, hogy a kezdeti, már akkor is magas szintre helyezett alkotói színvonalat a második évad képes volt további eredeti ötletekkel továbbépíteni, de azóta szinte semmi sem történt, és másfél éve vártuk a széria, és egyben a hazai drámasorozat továbbálmodását.

Múltunk a mélyben. A legmodernebb technikák és képalkotó eljárások segítségével megújult sorozatában a National Geographic megkísérli feltárni az óceánok mélyére süllyedt történelem darabjait. A Lecsapolt óceán című sorozat második évadában olyan elsüllyedt kincsek, hajóroncsok, mélybe tűnt városok és geológiai képződmények válnak láthatóvá, melyek korábban nem kerültek emberi szem elé.

Bemutatkozott a Bodyguard című brit sorozat a BBC-n, amivel több szempont szerint is érdemes foglalkozni. Egyrészt a címhasonlóság, hiszen szinte kiáltja magából a Kevin Costner és Whitney Houston féle "Több mint testőr" rokoni témaválasztását, és ha így elsőre a dolog elég távol esik egymástól, erre később úgyis visszatérek. A másik dolog pedig ahogy elkezdődnek és felpörögnek az események. Rég látni ilyen markánsan akciódús első 20 percet egy európai sorozattól, a Luther óta nem igazán voltunk tempó-ügyileg elkényeztetve.

Már kezdeti szakaszában, amikor az első infók szivárogtak Jim Carrey Most nevess! című sorozatáról, a Showtime egyik legizgalmasabb ötletének gondoltam. Egy gyerekműsor házigazdája, Amerika ifjúsági ikonja aki megélt családi drámájának közepén valós énjére, egyfajta reális öntudatára ébred, elég merész, ám annál bátrabb megközelítés. És mindez Jim Carrey mint drámaszínész prezentálásában, olyan vonzó címszerep, hogy talán egy egész generáció epekedve várta a bugyuta drámahős tabukat nélkülöző bemutatását.