Az Aranyélet 2015-ben bemutatott első évadával a magyar sorozatgyártás kapott egy új irányvonalat. És ez az új irányvonal egy olyan szintet, olyan professzionális tartalomgyártást követelt a hazai (és immár nemzetközi) drámasorozat kedvelői részéről, amit a 2016-os, második évad további értékadással tudott megnövelni. Nem kis teljesítmény tessék nekem nyugodtan elhinni, hogy a kezdeti, már akkor is magas szintre helyezett alkotói színvonalat a második évad képes volt további eredeti ötletekkel továbbépíteni, de azóta szinte semmi sem történt, és másfél éve vártuk a széria, és egyben a hazai drámasorozat továbbálmodását.

Ez így akkor egy álom marad?

Erre egyelőre nehéz válaszolni, mindenesetre október 14-én ismét belemerülhetünk az Aranyéletet újabb, remélhetőleg szintén pazar évadába. A mosoly azonban keserédesre sikeredett, ugyanis a 3. évad egyben a befejezés is, a dolog még 8 részig heti adagolásban élvezhető aztán lezárul, örök mementóként utalva az útjára indított tézisének, hogyan kell Magyarországon tökös drámasorozatot készíteni. 

Így hát elsőként összefoglalom, hogy mit is nyújtott számunkra (viszonylag spoilermentesen) az Aranyélet első két évada, mit várhatunk a folytatástól, és mi fog történni ezután, hogyan születnek újabb sikerszériák az említett minőségi kultúrtérben, vagy visszazuhanunk az Aranyélet előtti állapotba.

Az Aranyélet a titkos vágyak beteljesülésének, valódi  médiatörténeti áttörésnek számított néhány éve, hiszen hozzá fogható grandiózus drámasorozat készítésére ezt megelőzően nem volt példa. A kereskedelmi csatornák ilyen jellegű próbálkozását ne vegyük drámasorozat készítésnek, hiszen minőségileg meg se közelítették a HBO színvonalát, és karakterépítés valamint műsoridő tekintetében sem tudtak versenyezni. Talán néhányan emlékeznek még az RTL Klub által berendelt Szabó Győzős Casino-ra, ami szintén drámasorozatnak indult 2011-ben, és a promók alapján látszott benne némi pozitív alkotói elképzelés, de a 3. részt követően, a borzasztóan alacsony nézetstég szinte hamvaiban elégette az egészet, és a csatornánál valószínűleg megértették, erre a dologra a Barátok közt közegében nem érdemes építkezni. Aztán a köztévé pénztemetőjét is nyugodtan vegyük ide, bár sokan próbálják elfelejteni. A Hacktion is egyfajta akció-drámasorozatként nyelte a milliókat az M1 műsorán, meg is élt két évadot a nehezen értelmezhető próbálkozás, de aki látott belőle néhány akciójelenetet, szerintem elment a kedve minden további bizarr cselekmény megtekintésétől. A Hacktion esetében a műsoridőt ugyan egy belterjes drámasorozathoz lőtték be, de minden más már az ágyból kikelve elfáradt, és ha most kényszerítenének se tudnék olyan karaktert említeni, aki csak egy kicsit is átlépte a szerénységben edzett ingerküszöbömet.

Hacktion

Casino

Tehát nem túlzás azt állítani, hogy a HBO valamit nagyon eltalált, és ez nem csupán a történetvezetésben fulladt ki. Hiszen az Aranyélet sikere nem arra épült, hogyan álmodjunk egy nyugati mintájú gengsztercsaládot. Egy derék apukával és hozzá tartozó toldalékokkal fűszerezzük, aztán majd a közepesen megírt történetvezetés eladja az egészet, ahogy megszületik, még prémiumcsatornára is bőven elegendő. Már az első részeket követően a dolgot kirobbantotta az eddig megszokott magyaros sablonokból, hogy nem a túlélésre játszottak. Se a készítők, sem pedig a színészek. A képernyő előtt ülő embernek nem az volt az érzése, hogy csak az adott részen legyünk túl -így is több milliót öltek bele a készítők -, hanem az egész aprólékosan lett kidolgozva, ahogyan minden snittnek helye volt a gépezetben, a karakterek pedig szárnyra kaptak, és úgy kezdték kibontani gazdag tartalmú érzelmi világukat a néző szeme láttára, miként láttuk már nemegyszer tengerentúli (és olykor európai) "rokonaiktól".  Ez egy olyan alkotói egységet és hozzáértést követel, ami hazai drámasorozatok tekintetében odáig elképzelhetetlennek bizonyult. Krigler Gábor kreatív producer egy interjú során külön kitért arra, hogy az egyes évadokat már kezdeti szakaszukban úgy tervezték, hogy szerkezetileg és környezetileg is valamelyest elkülönüljenek egymástól, ezáltal nagyobb térben és mélyebb tartalommal tudjanak dolgozni. Valamint a készítők is bátran hozzányúltak olyan, a cselekményt egyedi módon ábrázoló rendezői eszközökhöz, amire még egy showtime dömpinggyárán edzett amcsi daráló is elégedetten bólogatna. A karaktereket pedig nem elég megírni és megfelelően elhelyezni az aprólékosan kidolgozott, szinte szálaira bontott történetben, jó színészekre van szükség, hogy mindazt eljátszhassák. És erre a vezető színészgárda,Thuróczy Szabolcs, Ónodi Eszter, Olasz Renátó, Döbrösi Laura és Anger Zsolt több mint tökéletes választásnak bizonyultak.

Ez lenne a sikersorozatok Szent Gálja?

A trendek egyre inkább a minőségi sorozatok irányába mutatnak, és ahogyan az izraeli Terápia kitűnő példája is bizonyítja (amit nálunk is sikeresen honosítottak), készülnek olyan nem tengerentúli kontentek, amik képesek átszabni az eddigi képet, és Amerikában is milliókat ültetnek a képernyők elé. Ebben hazánk egyelőre még nem tényező, elégedjünk meg azzal, hogy végre van magyar sorozat a HBO USA kínálatában, az Aranyélet beépítésével. És vannak további biztató jelek: Ilyen például, hogy az említett Krigler Gábor, a magyar HBO szakembere lett a MIDPOINT TV Launch program oktatási vezetője! Hogy ez mit jelent? Krigler Gábor lesz a felelős olyan európai sorozatok fejlesztéséért, amelyek az egész világot bejárhatják.

A régióban még nem született igazi áttörés – olyan sikersorozat, ami az egész világot bejárta volna. De biztos vagyok benne, hogy már igen közel járunk ehhez, és amikor egy projekt ilyen úttörő szerepre tesz szert – mint például a Terápia az izraeli tévében –, akkor a kapuk megnyílnak, és a világpiac onnantól kezdve oda fog figyelni a közép- és kelet-európai tehetségekre. A TV Launch áll ennek a folyamatnak az élén, és szívből remélem, hogy ez az áttörés a mi egyik projektünkkel fog bekövetkezni. (Krigler Gábor)

Ne feledjük, hogy a HBO volt az első előfizetéses online videótár idehaza, és ha átnézzük a jelenlegi kínálatot, a Netflix-féle magyar vonatkozású részlegén kívül nincs igazán más alternatíva. Még ide sorolhatjuk a szolgáltatók által fenntartott online videótékákat, de azok tartalma inkább a kereskedelmi csatornák által levedlett sorozatokra támaszkodik, olykor egy-egy minőségibb tartalommal kiegészülve. Ami kérdés ugyanakkor, hogy a FOX+ miként képzeli magát hosszútávon a magyar piacra pozicionálni, hogy megmarad Telekom kizárólagosnak, vagy műsortárát a HBO-hoz hasonlóan fogja közvetlen előfizetős rendszerre kiterjeszteni.

Maradva a minőségi magyar drámasorozatoknál, a hazai piac nem fog évenként újabb sikerszériákat kitermelni. Egyrészt azért, mert a kereskedelmi csatornák számára ez egy elképzelhetetlen pénztemető, sokkal lazább és kifizetődőbb fél órás sitcomokat vagyis vígjátékokat gyártósorba állítani, akár többet párhuzamosan is, mert igazából arra van igény, jól bevált komikusokkal, tucatszámban. 

Egy Streaming Observer által jegyzett kutatásából kiderült, hogy az HBO saját gyártású sorozatai esetében a legpozitívabb a nézői fogadtatás. Ez után következik a Hulu (a Hulu sorozatait idehaza a HBO sugározza), majd az AMC (ahol szintén elég jó sorozatok készülnek, például Hap és Leonard), a sokak által ikonizált Netflix viszont csak a hetedik ebben a sorban. Hozzá kell tenni, hogy a felméréshez a legnagyobb streamingszolgáltatók és televíziós csatornák sorozatait vették alapul, a kilencvenes évekig visszamenőleg, és kis hazánk egy teljesen másfajta, a kicsinyke piacokra jellemző trendet követ. Így hát egyelőre várjuk az Aranyélet 3. évadát és csak reménykedünk, hogy a HBO biztosan, valamelyik kereskedelmi csatorna pedig feltehetően megpróbálkozik minőségi magyar drámasorozattal.

Aranyélet 3. évad, trailer:

Ha szeretnél sorozatokról és filmes betétekről moderált Facebookos csoportban beszélgetni, ráadásul a kávé is bejövő számodra -de nem Coelho-idézeteken keresztül -, akkor csatlakozz hozzánk: Sorozatok, filmek, kávé csoport. 

Derecskei Zoltán