Műsoron az Oscar-díjas Zöld Könyv

A Zöld könyv, a 2018-as legjobb film kategória nyertese az Oscaron, a 60-as évek Amerikájának rasszizmusát mutatja be. Bár a film témája sok más mellékszállal együtt manapság is releváns Amerikában, felmerül a kérdés, hogy lehet-e ugyanolyan érdekes más kontinenseken és országokban, így például Magyarországon.

A rövid válasz természetesen nemleges, ugyanis egy teljesen más kultúra problémakörét kívülállóként nehéz pontosan megérteni és átérezni, ezért Európában biztos nem tudja a Zöld könyv ugyanazt a hatást generálni mint a tengerentúlon. Viszont mivel az Oscar gála legfontosabb díjának nyerteséről van szó, nem érdemes gyors következtetésekkel kihúzni a megnézendő filmek listájáról. Következzen tehát a részletes kritika.

A történet valós történetből merít, Don Shirley zenész és Tony Lip közös útjából Amerika déli részén át. Mivel Don Shirley abban a korban lesz New York egyik leghíresebb fekete zongoristája, amikor Amerika déli részein még bevett szokás a színesbőrűek elnyomása, nem indulhat testőrség és sofőr nélkül turnéra. Ezért felbérli New York egyik ismert kidobóját, Tonyt, hogy segítsen neki turnéja során nem csak a vezetéssel, hanem a potenciális, bőrszínéből adódó konfliktusok kezelésével is. A történet ezt a 2 hónapnyi utat mutatja be, azt, hogy milyen megpróbáltató fekete zenészként az USA rasszista déli részén turnézni, és hogy hogy változtatja meg ez az út mindkettőjüket.

Az alapkoncepció nem kimondottan eredeti. Azt, hogy két, nagyban különböző embert összesodor az élet és a körülmények, majd idővel elkezdenek egymástól tanulni, és jobbak, többek lesznek korábbi önmaguknál, már rengetegszer láttuk. Az egyetlen nagyobb csavar ezen a formulán az, hogy az elején két, meglehetősen unszimpatikus szereplőt látunk a vásznon. Eleinte Don Shirley és Tony is inkább negatív, mint pozitív szereplők, az út végére viszont mindkét karakter sokkal jobb és szerethetőbb lesz. Bár az vitathatatlan, hogy mivel ez az út valós eseményeken alapul, a készítők keze is bizonyos mértékben meg volt kötve, és a valóságot nem írhatták át. Mivel azonban nem egy Netflix-es dokumentumfilmről van szó, hanem a filmművészet Oscar díjának nyerteséről, így nehéz elnézni a sablonosságot.

A Zöld könyv témáit tekintve sok, manapság is nagyon súlyos témát vonultat fel. A fő témája a rasszizmus, de ezenfelül még a magány, a homoszexualitás, a másság és a kirekesztés is megjelenik. Ezek önmagukban is jelentős problémák, a főszereplő Don Shirley viszont az összessel egyszerre küzd. A film egyik legérdekesebb kérdése ennek megfelelően az, hogy a zenész hogy boldogul mindezzel, miközben éppen Amerika rasszista poklába ereszkedik le. A film egyik legnagyobb hibája és kihagyott lehetősége pedig pont az, hogy erre nem ad érdemleges, komolyan vehető választ. Olyan optimista könnyedséggel oldja meg a konfliktust, ami persze segít abban, hogy a néző elégedetten hagyja el a mozitermet, de a valóság eközben egészen más – még 50 évvel később is ugyanúgy relevánsak ezek a társadalmi problémák.

Mivel a fentebb említett téma a kétórás vetítési idő végén jelenik meg, ezért annak részletezése erősen spoiler-es, ezért aki nem akarja tudni a film végét, ugorja át a spoiler részt, és a spoiler vége résztől folytassa a kritikát.

Spoileres rész

A legnagyobb negatív meglepetés tehát a film vége lett, amikor a film megpróbálta megválaszolni a kérdést: mit csinál egy magányos, fekete, alkoholista és meleg zenész, rengeteg elnyomást elszenvedve, az USA konzervatív és rasszista déli államaiban? A válasz: visszamegy New Yorkba. A liberális, színesbőrűeket elfogadó és jobban megbecsülő New Yorkba. A történetben viszont többször is előkerült, hogy Don Shirley-nek küldetése volt ezzel az úttal, az, hogy fekete zenészként betörjön az elnyomó délre. Nem a pénzért csinálta, hanem bátorságból. Ennek a turnénak a végére pedig jön a konklúzió, hogy a déliek bunkók, és Don Shirley-nek fontosabb a méltósága, mint hogy behódoljon az elnyomóknak. Tehát visszatér New Yorkba, ahol mindenki elfogadóbb. De mi lett a küldetésével? Hogyan érdemes fellépni a rasszizmus ellen? Mert az biztos, hogy nem költözhet a világ összes elnyomott embere New Yorkba. Így változott tehát egy érdekes tanmese a megbélyegzésről és az elnyomásról egy turisztikai reklámmá. Mint ahogy nem lehet ott minden elnyomott ember mellett egy örökoptimista, problémamegoldó Viggo Mortensen, aki kis túlzással egymaga volt a megoldás Don Shirley összes nehézségére. Bár itt is igaz az érvelés, hogy a valós eseményeket nem lehet átírni, amennyiben ez valóban így történt, a Zöld könyvnek így is kell bemutatnia a történéseket. Azonban a vége mégis üresnek érződik – Don Shirley és Tony Lip cselekménye megfelelő lezárást kap, de a rengeteg téma, amit a film felvet, már nem részesül hasonló bánásmódban.

Spoiler vége

A történet alapfelvetése tehát érdekes, a színészi játék nagyszerű, a képi világ is csodálatos – a 60-as évek Amerikájának lenyűgöző egyediségével. A film vége azonban sokat ront az összképen, és egy nehezen komolyan vehető lezárással elgondolkoztatja a nézőt, hogy lehetett ez a film az Akadémia szemében a legjobb film 2018-ban. A film egyértelműen szórakoztató, és bárkinek lehet ajánlani, aki egy könnyed, nem túlzottan komor történetet akar látni az amerikai rasszizmusról, valamint két különböző ember barátságáról és ennek a jellemükre gyakorolt hatásáról.

A legjobb film kategóriában ítélt Oscar-díjnak azonban nem a legszélesebb közönséget megszólító, modern társadalmi problémát boncolgató film díjának kellene lennie. Mint ahogy a fizikai Nobel-díjat sem a fizikát legérdekesebbé tevő ötletnek, hanem az év legnagyobb fizikai tudományos áttörésének adják, még akkor is, ha abból a hétköznapi ember nagyon keveset ért, az Oscar-díjat is a filmművészeti szempontból legkiemelkedőbb filmnek kellene ítélni. Nem szórakoztató szempontok alapján, hanem az alapján, hogy melyik volt az az alkotás, ahol a történet, rendezés, színészi és operatőri munka, vágás, hang, jelmezek és még megannyi területen a legkiemelkedőbb film született. Hogy definiálja, mi volt A FILM az utóbbi évben. Így ítélkezni sem lehet egyértelműen a Zöld könyvről. Önmagában, filmként érdekes és egyértelműen ajánlható a témára fogékony embereknek. De Oscar-fődíjas filmként az elvárások szintet lépnek. A kritika kevésbé lesz elnéző. És így a film már nehezebben is felel meg az elvárásoknak.

Megtaláltok minket a Facebookon, és az Instagramon is. Közösségi csoportunkban pedig moderált formában kibeszéljük mindent amit láttunk és látni fogunk.

Pintér Tamás