„Foga van az időnek, metsző idő ez most”

2018. december 08. 19:19 - csokasmate

Arthur Miller: Salemi boszorkányok

vzi_salemi.jpgA kétségbeesett Mary Warren a teljes idegösszeomlás szélén táncol bírái előtt, hogy megmentse asszonyát, Elisabeth Proctor-t, az őt szerelemféltésből boszorkánysággal megvádoló démonikus erejű Abigail Williams-től, de akárhogy erőlködik Abigail és cinkostársai minduntalan megvezetik a bírákat, a falut, a (néző)közönséget és végül Mary megsemmisülve kéri, hogy fogadják vissza… Mert tartozni kell valahová és nem szerencsés kiközösítettnek és megbélyegezetnek lenni.

Mindig érdekes, amikor egy történelmi dráma kerül bemutatásra, mivel a régmúlt korok mellett és helyett sokkal inkább a jelenről beszél. Nem kivétel ez alól Arthur Miller történelmi drámája sem, ami a XVII. századi amerikai puritánok körében játszódik, valójában nagyon is korának, a múlt század ötvenes éveinek Amerikájáról, közelebbről a mccarthyzmus jelenségéről, Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság „munkájáról” szólt.

Az óriásplakátokon redukált mondatokban való üzengetés korában, a „mítú” és a gender-kender hadjárat idején úgy hisszük bátor választás volt Vas-Zoltán Iván és társulata részéről bemutatni és színre vinni a fentebbi „nagy mechanizmust” páratlan erővel megjelenítő drámát. Ezt magyarázza, hogy Vas-Zoltán rendezése nem az egyes szereplőkre koncentrál, hanem arra, ahogyan a hisztéria megszületik, elszabadul és elsodor magával egy teljes közösséget.

A szereplők közül véleményünk szerint kiemelkedő a maga egyszerűségében is páratlan Boronyák Gergely által megformált tanyasi Proctor-ja és Csík Csongor Hale tiszteletese, akiben felébred az őszinte lelkiismeret. A rá kiszabott feladatot jól megoldotta Földvári Lilla a démoni Abigail-je és Lakatos Gabriella, mint az egyszerű, rideg, hazudni nem tudó Proctor-né.

Összességében elmondható, hogy Vas-Zoltán Iván rendezéséből a mai néző számára kiderül: boszorkányok akkor sem voltak és most sincsenek, ellenben emberi életeket tönkretevő, azokon átgázoló boszorkányüldözések és hisztériák azonban annál inkább léteznek. A második felvonás végén ezzel a megállapítással álltam fel és sétáltam haza.

Csókás Máté

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://musoron.blog.hu/api/trackback/id/tr4814462132

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása