2018. nov 01.

Műsoron a Burning: Bermuda-háromszög:

írta: Molnár Jakab
Műsoron a Burning: Bermuda-háromszög:

Burning filmkritika

2003 termékeny, sikerekben gazdag év volt a dél-koreai filmgyártás történetében. Ebben az évben mutatták be a Tavasz, Nyár, Ősz, Tél... és Tavasz…-t és a méltán híres Oldboy-t. Mindkét film mély nyomokat hagyott a nézőkben. Nem csak a nagyszerű rendezés, és kiváló operatőri munka, hanem az erősen filozofikus hangvétel is hozzásegítette a filmeket, hogy olyan kultuszfilmekké emelje őket amelyeket akár több év után is szívesen veszünk elő.

burning3.jpg

Ezen sikerek után egyértelművé vált, hogy érdemes lesz odafigyelni az innen érkező alkotásokra. Az idei év elején ismét egy nagy sikerű dél-koreai filmtől volt hangos a sajtó. Cannes-ban elnyerte a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének (FIPRESCI) díját, illetve a tavalyi Lady Bird lázhoz hasonlóan teljes elragadtatottságot sugárzó kritikákat kapott az egyes vetítések után. Valóban olyan kiemelkedő, mint amennyire írják? Végre itthon is megnézhettük a Budapesti Koreai Filmfesztivál nyitófilmjeként. Lássuk hát, hogy mitől is annyira különleges a Burning.

Egy kis alapozó

A történetről rövid bevezetése: Hirtelen Korea zsúfolt árusokkal teli utcáin találjuk magunkat, ahol főszereplőnk Jong-su éppen a napi rutinját végzi, dolgozik. Munkája közben találkozik Shin-nel, aki hoszteszként dolgozik az egyik bolt előtt. A lány rögtön felismeri, kiderül, hogy egy környéken laktak régen. A beszélgetés során, bár felületesen, de beleláthatunk a karakterek személyiségébe. Jong-su-nak nincsenek nagy céljai, teljesen eseménytelen unalmas életet él, sodródik az árral. Katonai szolgálatot végzett , írói diplomája van amivel nem tud elhelyezkedni ezért rakodómunkával keresi a kenyerét. Vár a kitörésre és az ihletre, hogy végre íróként helyezkedhessen el. Az eseménytelen életnek egyértelműen látható boldogtalanság és keserűség a hozadéka. Shin ennek az életmódnak teljesen az ellentétét éli, boldog, motivált. Céljai vannak amiket el szeretne érni, utazni , bejárni a világot, emlékeket gyűjteni amikre visszaemlékezhet. Végül abban maradnak, hogy este együtt vacsoráznak. A beszélgetésnek köszönhetően Jong-su a kezdeti hűvös, rideg magatartása kezd feloldódni. A vacsora végén Shin elmeséli, hogy Afrikába utazik és örülne ha Jong-su elvállalná, hogy vigyázzon a macskájára Cirkó-ra amíg ő távol van. Az afrikai út előtt főhősünk meglátogatja az albérletében a lányt. Érkezés után pár perccel már az ágyban élvezik egymás társaságát. A távollét alatt Jong-su rendszeresen látogatja meg az albérletet. A látogatásoknak köszönhetően az egyéjszakás kaland szerelemmé kezd átalakulni, legalábbis ami a fiút illeti. Shin nem egyedül érkezik haza. A reptéren bemutatja legújabb barátját Bent, akivel az afrikai úton ismerkedett meg. Az új szereplő első látásra egy jó módú, laza, kiegyensúlyozott jellemnek tűnik, azonban a közös beszélgetés során kiderül, hogy sokkal több rejtélyt tartalmaz a srác jelleme, mint amilyennek először gondoltunk. „Mivel foglalkozol? Játszom!”

burning1.jpg

A hazaérkezés nem a két főkarakter szerelmének építésével folytatódik, mint ahogy azt várnánk. Egy látszólagos szerelmi háromszög kezd kialakulni, ahol érezzük, hogy valamelyik karakter a másik kettő boldogságát akadályozza. A látszólagosság azért fontos, mert a közös találkozásoknál látszik, hogy az új karakternek egyáltalán nem fontos a lány, sőt néhol kellemetlennek unalmasnak tartja, azonban mégis mindig vele van, mindenhová magával viszi.

„Mit gondolsz mit lát benned…?Azt mondta az ilyen lányokat szereti mint én”.

Egyik nap Ben és Shin meglátogatják Jong-su-t a farmon ahol jelenleg él. A hűvös hangulat egy joint elszívása után rögtön feloldódik. Ben megosztja Jong-su-val az egyik titkát. Nem céltalanul jött ki hozzá a farmra, hanem azért, hogy szemügyre vegye a környéken található fólia sátrakat. Ugyanis az a hobbija, hogy 2 havonta felgyújt egy elhagyott sátrat, azért „hogy érezzem a basszust ott legbelül”. A látogatás végén Jongsu és Shin összevesznek. Főhősünk talán a féltékenységtől vezérelve, vagy talán az egyre rejtélyesebb Ben megismerése miatt elkezdi feltérképezni a közelben található sátrakat. A lány nem válaszol a hívásaira, ami egyre jobban aggasztja. Miközben ismét a sátrakat fürkészi, hogy megtalálja Ben-t, hívást kap a lány telefonjáról, viszont senki nem szól bele. A lány albérletében más a nyitókód, még a csomagjait se pakolta ki a hazautazás során. Shin eltűnt. Innentől kezdve Jongsu elsődleges feladata, hogy megtalálja a Shint. Ezért elkezd nyomozni Ben után, hogy hátha a lány nyomára akad. Minden nyom a rejtélyekkel teli karakterhez vezet. Az egyértelműség akkor teljesedik ki amikor a lakásán Jongsu megtalálja Cirkót a lány macskáját, úgy hogy Ben végig tagadta, hogy tudná hogy hol lehet a lány. Hirtelen összeáll a kép, és a film drámai fordulattal zárul. Jongsu is „gyújtogatóvá” válik. Hogy őszinte legyek, elég fura érzéssel távoztam a moziteremből.

Jó látni sírni valakit... Én még sose sírtam

A kezdeti lelkesedésem, egyre jobban hagyott alább ahogy a film végéhez érkeztünk. Kezdetekben nagyon tetszett ez semmiből áradó szerelem ami a két karakter között zajlik. Jó volt látni, ahogy egy értelmetlen unalmas életet, hogy villanyoz fel, változtat meg egy másik ember iránti szerelem. A dolgoknak értelme lesz, és az élet is valahogy célokkal teli boldogságot sugároz legalább is ami Jongsu-t illeti. A dolgok viszont megváltoznak a lány hazaérkezése után A hangvétel az új karakter megjelenésétől kezdve rejtélyes, feszült hangulatba csap át. A szerelmi háromszög tökéletesen kirajzolódik, mint ahogy azt fentebb írtam. Mindkét srác Shin megszerzésére hajt, hisz mindkét személyiség szöges ellentéte annak amit a lány képvisel. Az érdekek különbözőek, de a cél közös. Az egyik oldalon ott van Jongsu akit teljesen megváltoztatott, élettel töltötte fel, míg a másik oldalon a pszichopata érzelmektől mentes („Jó látni sírni valakit... Én még sose sírtam) Ben, akit pont az ragad meg , hogy lány tele van érzelmekkel amiben ő jelentős hiányt szenved. Mindene megvan csak pont érzései nincsenek. A két srác karaktere egymás ellentéte. Az egyik szegény céltan, a másik gazdag tudatos, kiegyensúlyozott. Ez gyakran jelenik meg a filmvásznon, az autók felvonultatásakor. Már a kezdeti találkozás végén is láthatjuk a rozsdás fehér öreg furgont és a tekintélyt sugárzó fekete Porsche ellentétét. Jongsu az egyik jelenetben Gatsby-hez hasonlítja Ben-t. Ez helytálló hasonlat azzal a kivétellel, hogy amíg Gatsby a gazdagok fásult unalmas élete ellen a Daisy iránti szerelmével védekezik, addig Ben gyilkosságok által biztosítja ugyanezt. Amikor először megtudjuk, hogy mi is az igazi hobbija már közvetve, de egyértelművé válik a valódi célja. „Egy közelben lévő fólia sátrat szemeltem ki következő célpontomnak. Ó nem is hinnéd, hogy milyen közeli”. A gyilkosságok által mindig visszacsatolást kap az élettől, hogy még él, nem csak létezik (legalább is szerinte).

burning2.jpg

És a fő probléma

A gond ott van, hogy ezt a poént a film hamar egyértelművé teszi, ezért már csak úgy ülünk a székünkben, hogy várjuk a fejleményeket, hogy igen ,ő volt ő tette. Az erőltetett félre vezetések homályosítások, csak elnyújtják a történetet. És ez a fő probléma, hogy egy két és félórás filmnél ez nem elég. Ilyen hosszú időtartamra ez kevés. A film zenéje és az operatőri munka kitűnő. A képek szépen komponáltak, törekedtek a művészi kifejezésre. Meg kell említeni hogy a filmzene tökéletesen növeli a feszültséget , egyre jobban ahogy a végéhez érkezünk, nélküle elég unalmas lett volna a film. Mindezek ellenére a fő problémám az elnyújtott játékidő mellet a film befejezése volt. Jong-su karaktere felnő Benhez és egy számomra szépen komponált jelenetben (enyhe hószállingózás pont naplementéhez közeledve) a főhősünk megöli a gyilkost. Elég brutális ez a jelenet. főhősünk több késszúrással végez Bennel, miközben Ben folyamatosan magához szorítja. Mintha pont erre vágyott volna, hogy meghaljon. A tett után Jong-su visszahelyezi a holttestet a Posche-jébe levetkőzik anyaszült meztelen a ruháit bedobja a kocsiba, majd lelocsolja benzinnel és begyújtja. A történtek után visszasiet a furgonjába és elhagyja a helyszínt. A „felgyújtott, akitől elvették a számára legfontosabbat azt, ami értelmet adott az életének, gyújtogatóvá válik. Tette után nem azonosul a cselekedetével. Leveszi a ruháit és mint egy megtisztulásként a „tisztító tűzbe” hajítja. Ezt a jelenetsort nagyon szépen és igényesen valósították meg. Egy baj van vele. Az hogy nem illik a film végéhez. A Jongsu-t nem ilyen karakternek ismertük meg, teljesen céltalan és erőltetettnek éreztem, hogy ezt így megmutatták. Nem éreztem, hogy Jong-su átalakulására hagytak volna elég időt. Nem láttuk azt, hogy hogyan változik gyilkossá. Talán csak egyik pillanatról a másikra így döntött? Én ezt teljesen lecsapottnak éreztem A színészek között meg kell említenem a Ben-t játszó Steven Yeun-t aki mesterien hozza a karaktert. A többiek játékára sincs panasz, de valahogy nekem Steven vitte el a filmet.

burning4.jpg

Összegezve a Burning nem rossz film. Sőt aki szereti a rejtélyes thrillereket művészi köntösben tálalva azoknak szerintem nem fog csalódást okozni. Viszont nekem túl hosszú a mondanivalójához képest.

3.jpg

Ha szeretnél sorozatokról és filmes betétekről moderált Facebookos csoportban beszélgetni, ráadásul a kávé is bejövő számodra -de nem Coelho-idézeteken keresztül -, akkor csatlakozz hozzánk: Sorozatok, filmek, kávé csoport.

Molnár Jakab

Szólj hozzá