Mint egy vírus, egy gonosztól eredő halálos vírus, úgy mutatja be a A Hazugságok mágusa az évtized pénzügyi csalásaként elhíresült Bernie Madoff-botrányt a HBO legújabb produkciója. Robert De Niro, Michelle Pfeiffer főszereplésével készült, nevében önéletrajzi film azt az időszakot mutatja be, amikor a Madoff-féle pénzügyi birodalom összeomlik, és egy dúsgazdag nagypolgári család életén keresztül láthatjuk, amikor a halálos "vírus" elszabadul, korabeli élőhalottakkal, hullákkal és kétségbeesett emberekkel. Nade, van mit erről kibeszélni.

Szándékos vagy művészi mellényúlás, de a HBO-nak sikerült hitelesen megörökíteni azt a pillanatot (talán az utóbbi időben elsőként), amikor a néző nem egy fikciós történet vonalvezetésével, kamuvéren és pazarul kivitelezett díszletek által szembesül a gonosz jelenlétével, hanem egy valós eseményt dolgoznak fel oly módon, hogy a végén megvillan az igazi emberi gonoszság, de ne szaladjunk ennyire előre.

Spoilermentes értékelés.

Érdekel egy rohadtul gazdag amerikai csávó és annak rohadtul nagy pofáraesése? Ennyi, pont, az ilyen filmekről ennyit szokás felvezetni. De ez valahogy mégis más. Hiszen mi itt Magyarországon szinte alig tudunk valamit a film alapjául szolgáló pénzügyi sztoriról. Volt azért a híradóban ez meg az, hogy 2009-ben egy őszhajú csávót 150 év börtönre ítéltek pilótajáték miatt, több milliárd dollárral károsított meg majd 40 ezer embert, és máig nem történt meg a tényleges kártalanítás. Megvolt nekünk a magunk baja. Viszont a modern pénzvilágot leginkább megrengető posztapokaliptikus időszakában kevés olyan amerikaival lehetett találkozni, aki ne erről beszélt volna. Hatalmas volt a felháborodás, és szinte borítékolható volt, hogy valaki filmre fogja vinni az amerikai csávó pofáraesését.(Minisorozat már készült belőle de bevallom nem láttam) Nade spoilermentes felelősségem tudata mellett is kijelenthetem, hogy itt mindenki pofára fog esni, Barry Levinson  rendezőn át Michaelle Pfeifferen keresztül a fél stáblista, egyedül Robert De Niro fog jól kijönni az egészből. Hiába láttunk tőle mostanában erősen sörétesszagú alakításokat (Nagyfater elszabadul), ebben a filmben valahogy keményen odatette magát. Bevallom féltem tőle, amikor elsőként értesültem róla, hogy ő fogja játszani Bernie Madoffot. Valljuk be, nem könnyű szerep, hiszen főként vele el kell adni egy olyan filmet, amitől sok amerikainak feláll a szőr a hátán, és ha ezen át is verekedték magukat, akkor is adott a nagy kérdés, amire választ kell adni: Miért? Miért történt, hogyan történhetett az egész? 

Azt gondolom, a filmnek a legnagyobb küldetésének annak kellett volna lennie, hogy újabb kérdések helyett megválaszolja a már korábban feltetteket. Ja, és megmentse Robert De Niro seggét a mocskosul megvénülő színészek karosszékben nyáladzó közösségétől, de ebből csak egyik valósult meg. Nagy kár érte. A bevezetőben feszegettem a kérdést, hogy szándékos vagy művészi mellényúlás volt Levinson részéről, hogy egy önéletrajzi filmből Zombi-apokalipszis kerekedett, persze kéretik ezt a jelzőt nyomatékosan az adott szituációra értelmezni. Az első kockák és az esemény bemutatása klasszikus. Ezek alapján bevallom, egy tömören életrajzi elemeket tartalmazó, az eseményekre fókuszáló filmre számítottam, amelyben egyszer majd valahol a közepén egy golfpartyn elhangzik: Apa, Bernie, nagyapa.....:de miért? Ez nem történik meg.

Ami a művészi mellényúlást illeti: Helyette kapunk egy másik kérdést, olykor kimondva de inkább legbelül a szálak közé bújtatva, hogy mennyire is Gonosz ember Bernie Medoff.

Ha ő egy annyira gonosz ember, mint amennyire a film bemutatja, akkor jogosan lehet műfajilag átnevezni, és zombi-apokalipszisként értelmezni mindazt, amit a képernyőn látunk. Hiszen amikor egy ilyen halálos vírus elszabadul, megfertőzi az embereket, elsőként a közvetlen környezetét, és az emberek élőhalottakká változnak, szó vagy annak szoros értelmében. Maga a vírus itt sajátos értelmezéssel bír, hiszen De Niro zsenialitása abban rejlik, hogy végig kétségbe tartja az embert. Amiről én itt írok, ez a sok hasonlat és műfaji tévedés, ez annak köszönhető, hogy De Niro egy új látványt tár a néző felé, bemutatva azt a kapzsi és velejéig rodhadó pénzügyi világot, amiben ez a vírus évtizedekig nyomtalanul lappanghatott, majd kitépte saját magát, és elkezdte szedni gyanútlan áldozatait.

A hazugságok mágusát egy közepesen megírt, de azt színészi játékkal egy új életformává változtató filmnek tartok, amiben Michelle Pfeiffer képtelen megbirkózni az új jelenséggel, ő még látványosan ragaszkodik az eredeti forgatókönyvhöz, amelyet a De Niro és az új kérdéskör már régen, a néző szeme láttára megváltoztatott.

Kacsapont rendszerünkről bővebben.

Szeretnél mindig a legfrissebb és legjobb műsorokról értesülni? Kövess minket!